Motorolaj: a minőség a legfontosabb

Épp a minap tűnődtem azon, hogy most már végre egyre több ismerősömön veszem azt észre, hogy sokkal inkább a minőségi dolgokat pártolja, mint a mennyiségit. Ez nem volt mindig így, legalább is ahogy én megfigyeltem a világot, az utóbbi időben elég nagy változásokon mentünk keresztül. Ez az ország, és a hazánkkal szoros történelmi múltra visszatekintő többi ország is mostanában kezd magához térni a sok évtizedes szovjet minőségből. Félreértés ne essék, van amiből csak az orosz az igazán jó minőségű, de a szocializmus korában nem ettől váltak hírhedté a szovjet márkák. Szerencsére, ahogy megnyíltak a kapuk nyugat felé, úgy kezdett el az ország fellélegezni, és egy kis betekintést nyerni a gyakran mérföldekkel előrébb járó nyugati technológiába, divatba, felfogásba. Tulajdonképpen egy rossz szavam sem lehet erre az egész történésre, ugyanis én már a rendszerváltás után születtem, így lemaradtam a legjobb bulikról.

Ahogy tehát megismerte az ember a minőségi termékek, szolgáltatások, tanácsok és egyebek fogalmát, egyből rákapott az ízére. Helyesbítek: azért nem egyből, sőt talán inkább a szépen, lassan kifejezések találóbbak, de kicsit több mint húsz év alatt sikerült ezt is elérni.

Az első munkakeresésem kapcsán éreztem meg, hogy a minőség mennyire sokat számít. Hónapokig kerestem eredménytelenül munkát, egy kezdetleges prototípusú önéletrajzzal. Nem sokkal később ellátogattam egy olyan weboldalra, ahol hasznos tanácsokkal, tippekkel látják el az embert az önéletrajzával kapcsolatban. Néhány tanácsukat megfogattam, sőt ellátogattam egy fejvadászcégnél dolgozó barátomhoz is, aki segített még néhány jó tanáccsal, és végül egész kis pofás önéletrajzom állt össze. Nem is telt bele sok idő, és meg is kaptam életem első felnőtt munkahelyét, ahol valódi feladataim, felelősségem és keresetem volt. Tehát nekem kellemes csalódás kapcsán alakult ki a minőség iránti szeretetem. Az öcsém viszont már nem járt ilyen jól.

Öcsém nagyon fiatal kora óta vezet, szerintem anyám a volán mögött szülte meg, egyébként mással nem tudom magyarázni. Nálam összesen négy évvel fiatalabb, de már most 6 év előnyben van jogosítvány tekintetében, és ez valószínűleg csak nőni fog, mert nekem még mindig nincs. A jogosítvány, és a vezetés hagyján, de még kocsija is van, az is körülbelül 4 éve, de azért a prototípust igen gyakran válogatja. Egy a lényeg számára: mindegy, csak rossz legyen. Mivel szakmája szerint autószerelő, ezért élvezi megjavítani a dolgokat, de azért néha megvicceli egy-két  alkatrész, vagy a hozzá tartozó egyéb termék. Például a motorolajat soha nem gondolta olyan érdekesnek, hogy kiváltképp ügyelni kell a márkájára. Valószínűleg emberi mulasztás volt az ok, nem gondolnám, hogy direkt. a kocsi záros határidőn belül rettenetesen tönkrement, és kiderült, hogy az olaj, amit vásárolt, olyan olcsó volt és tele olyan származékokkal, ami egy amúgy is eltenne a láb alól egy új kocsit is, hát még egy ilyen régi monstrumot.

Szerencsére sikerült megoldani a problémát, és az óta öcsikém kínosan ügyel arra, hogy a megfelelő motorolajat válassza, agy a lehető legjobbat téve a kocsinak és magának is. Azóta ő is inkább mindenre kényesen ügyel, mindenből inkább a kevesebb, de jobb megoldást választja.