Érdeken interjú

Nem rég fejeztem be a tanulmányait, hivatalosan is közgazdász lettem. Elkezdődött egy új szakasza az életemnek, munkát kellett találnom. Elsőként megírtam az önéletrajzomat, nem kevés energiát fektettem abba, hogy minden a megfelelő formában szerepeljen benne, és minél jobb képet alkosson rólam. Rengetek helyre elküldtem, izgatottan vártam, hogy végre valahonnan visszajelezzenek.

Nem telt el sok idő, az egyik cégtől már hívott is a HR-es kisasszony, hogy időpontot egyeztessünk az állásinterjúra. Nagyon szimpatikusnak tűnt, a hangja alapján úgy saccoltam, körülbelül velem egy idős lehet. Úgy gondoltam ez jó jel, ha más fiatal kollégák is dolgoznak a cégnél.

Nagyon izgatott voltam, fogalmam nem volt, hogy milyen ruhát kéne viselnem, milyen erős sminket és mennyi ékszert. Anyukám segített a készülődésben, ő javasolta, hogy vegyem fel a tőle kapott swarovski karkötőt is, hátha szerencsét hoz.

Így indultam hát neki életem első állásinterjújára. Valóban egy fiatal lány fogadott, nagyon kedves volt. Végigmentünk a szokásos kérdéseken, kicsit tesztelte az angoltudásomat is. Egész eddig nagyon jól ment, majd valahogy kiszúrta a karkötőmet. Elsőként csak megdicsérte, majd aztán egyre furcsább lett, mert elkezdte kérdezgetni, hol vettem és mennyiért. Mikor azt válaszoltam, hogy én ezt ajándékba kaptam, afelől érdeklődött, hogy szerintem hol lehet ilyet venni, mert ő is nagyon régóta szeretne egy hasonlót. Egyik pillanatról a másikra az interjúm egy baráti csevejjé alakult. Nem telt el két perc, mellém ült a laptopjával, és a swarovski karkötő kulcsszóra kezdett keresni a neten.

Hiába volt egyébként nagyon szimpatikus a lány, és gondoltam úgy, hogy az interjú jól ment, kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni. Ha nem anyukámtól kaptam volt ajándékba azt a karkötőt legszívesebben odadobtam volna neki, hogy tartsa meg, csak tereljük vissza a beszélgetést egy állásinterjútól megszokottra.

Hál istennek a szenvedéseimnek az egyik kollégája vetett véget, a lány felpattant mellőlem és visszaült az asztal másik oldalára. Még néhány kérdést feltettek nekem, majd távoztam. Pár nappal később vissza is hívtak a jó hírrel, hogy felvettek. Így lett a furcsa interjú után mégis ez az első munkahelyen, azóta is itt dolgozom, a karkötő-imádó HR-es lánnyal pedig nagyon jó barátok lettünk. Azóta szerencsére felfedezte az ekszerwebshop.hu oldalt, ahonnan az enyémhez hasonló ékszert tudott magának rendelni.

Érdekes amúgy a tény, hogy az első állásinterjúm így alakult, nem gondoltam volna, hogy már az első állásinterjúm ilyen sikeres lesz és megtalálom azt a munkahelyet, ahol nem csak egy hónapig dolgozom, hanem hosszútávon. Pedig sokan mondták nekem, hogy készüljek fel arra, hogy a munkakeresés hosszú folyamat lesz, főleg, hogy nincs tapasztalatom, és nem biztos, hogy egy tapasztalat nélküli friss diplomást egyszerűen fel fognak venni bárhova is. Én nem adtam fel, nem hallgattam másokra és nem hagytam, hogy elrontsák a kedvem, vagy bármiben is befolyásoljanak. Persze felkészültem rá már az elején is, hogy nem lesz egyszerű, de arra nem gondoltam, hogy ilyen szerencsés leszek.

Lehet, hogy anyukám karkötője, amit tőle kaptam ilyen szerencsét hozott nekem? Nem lehet tudni, persze nem akarok spirituális lenni, meg semmi hasonlót bemesélni magamnak, csak kíváncsi vagyok, hogy vajon mi okozhatta ezt a hatalmas nagy szerencsét. Lehet, hogy a karakterem és a hozzáállásom volt megnyerő az állásinterjún, legalábbis reménykedek, hogy nem csak azért vettek fel, mert a HR-es hölgyike, akit amúgy Rékának hívnak, ennyire megkedvelt már akkor.

Nagyon jó ez a munkahely, szeretek ide bejárni, minden nap tanulok valami újat és azt se felejtsük el, hogy itt mindenki tényleg nagyon segítőkész. Ha valamit nem tudok, készségesen segítenek nekem, és nem pedig leszúrnak egyből. A karkötő pedig hatalmas sikert aratott már nem csak itt a cégnél, de a baráti körömben is. Vannak már olyan ismerőseim, akik ugyanonnan rendeltek maguknak vagy egy szerettüknek ékszert és mindenki meg van elégedve vele. Én is hordom minden nap a karkötőmet.