Az önéletrajz író rövid története egy eladó gázpalackkal.

Az, hogy önéletrajz író vagyok, sokaknak úgy hangzik, mint ha nem is igazi munka lenne. Pedig nem csak, hogy érdekes állás, de sokszor veszélyes is. Hogy miért mondom ezt?

Tényleg igazi állás

Egy önéletrajz elkészítésénél manapság nagyon fontos a profizmus. Nem csak azért, mert ez az első benyomás egy állásra jelentkezőről a munkaadó felé, hanem azért is, mert a jobb állásokra nagyon sokan jelentkeznek mostanság és a sok önéletrajz közül ki kell tűnnie annak, aki tényleg szeretné felkelteni egy munkáltató figyelmét!

Én azzal foglalkozom, hogy elkészítsem ezeket az önéletrajzokat azoknak, akik komoly pozíciókra jelentkeznek. Ez az állás nem hangzik túl izgalmasnak, maximum kreativitást és némi informatikai ismeretet igényel a dolog, mégis higgyétek el, hogy még egy ilyen otthoni munkavégzés közben is kerülhet az ember veszélyes szituációkba.

Például elfogy a kávé.

Vagy annyira belemerül az ember a munkába, hogy elfelejt bevásárolni, és mikor hajnali kettőkor eszébe jut, hogy egész nap dolgozott és elfelejtett enni, akkor a szituáció igen csak veszélyessé tud válni.

Az evés nagyon fontos ahhoz, hogy aktív maradjon a kreatív elme, így bármi, ami az evést megakadályozza, nagy veszélyforrás egy önéletrajz írónak.

Történt például a múltkor, hogy szerettem volna csinálni magamnak egy rántottát, de nem gyulladt be a gáztűzhely. Nem olyan régen költöztem ebbe az albérletbe, és bútorozva volt, tehát fogalmam sem volt, hogy mi lehet a probléma.

Még szerencse, hogy jóban vagyok a szomszéd sráccal, átszaladtam, hogy gyorsan jöjjön és segítsen nekem. Nagyon kinevetett, hogy mennyire bepánikoltam, pedig mint kiderült, csak a gázpalack fogyott ki.

Én azt sem tudtam, hogy van gázpalackom. Ilyen típusú tűzhellyel még nem is találkoztam, ezért segítséget kellett kérnem. Szerencsére rendes volt a sr5ác és elmagyarázta, hogy vennem kell egy másik gázpalackot, azt rá kell köttetni és már működik is újra a gépezet, de sajnos nagyon sietnie kellet a melóba, így nem tudott nekem konkrétan a vásárlásban azonnal segíteni. Felajánlotta ugyan, hogy másnap segít elintézni, de én olyan típus vagyok, hogy minden azonnal kell.

Felmentem a netre és beírtam, hogy gázpalack eladó, aztán hogy eladó gázpalack, és találtam is egy csomó helyet, ahol lehet vásárolni, viszont mindenhol érte kellett volna mennem. Mégis hogyan tudnék én egy ilyen nagy valamit elszállítani, majd egy telivel visszajönni, és felmászni a harmadikra?

Keresgéltem hát tovább, hiszen nem akartam elhinni, hogy csak ez az egy módja van annak, hogy gázpalackhoz jussak. Óriási szerencsémre van egy telep, ahol, ha az ember megrendeli a gázpalackot, azt egy egyeztetett időpontban ki is szállítják.

Na, ez kell nekem!

Fel is hívtam őket és egy nagyon kedves hang biztosított afelől, hogy még a mai napon készen lesz a rántottám, a saját gáztűzhelyemen.

Délután meg is érkezett a futár és be is állította a helyére az új gázpalackomat. Az hagyján, hogy a régit meg el is vitte, de mivel hatalmas kiskutya szemekkel néztem rá, így volt olyan kedves és segített nekem bekötni az újat.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Kérdeztem, hogy megvárja-e a rántottát, de nagyon sietett és én nem nagyon marasztaltam, mert mások is lehetnek ekkora gázpalack válságban, nem foszthatom meg őket a gyors segítségtől.

Ilyen izgalmasan is tud telni egy önéletrajz író napja. És ez még a csak a kezdet. legközelebb majd arról írok, mi a helyzet, ha az ember úgy belemerül a munkába, hogy elfelejti, hogy éppen sül az aktuális rántottája.