A férfi oldaltáska menő egy állásinterjún is

Amikor egy ajtó bezáródik, egy másik kinyílik. Tartja a mondás. Vagy valami ilyesmi. Vajon ez tényleg így van, vagy csak az emberek ezzel szokták nyugtatgatni magukat amikor valami nem sikerül? Nos, az tény, hogy valaminek mindig kell lennie, mert úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valami. Lehetőségek mindig vannak. Tanulni mindig lehet, munkaajánlatok is vannak, legfeljebb lejjebb kell adni az elvárásainkat, vagy képezni kellene magunkat feljebb. De hogy kezeljük a csalódást, amikor nem önszántunkból jövünk el a cégtől, hanem valami miatt kirúgtak? Van, aki rögtön munkába áll, de olykor talán jobb összegezni magunkban, hogy mi volt a hiba, és mit szeretnénk a továbbiakban. Általában a munkáltató mindig tájékoztat a kirúgás okáról, azonban az általa elmondott ok nem mindig a valós. Ilyenkor kollégáktól, valamint a főnök további faggatásából igyekezzünk megtudni a valódi okot, amely később még nagyon hasznos lesz nekünk. Ha pedig úgy érezzük, hogy igazságtalanul jártak el (pl. nem a munkával volt bajuk, hanem azért küldtek el végleg, mert terhes lettél), akkor forduljunk bírósághoz. Ne hagyjuk annyiban!

Ha megvan az ok, akkor fejlesszük a készségünket, de talán legfontosabb az önbizalom visszanyerése. Ennek módja, hogy először, ha mások előtt nem is, de magunknak legalább beismerjük, hogy az önbizalmunk alább hagyott. Ebbe semmi szégyellnivaló nincs, ez ilyenkor természetes, ahogy az is, ha megpróbáljuk az önbizalmunkat visszanyerni. Erre jó opció egy kis változást beiktatni az életünkbe. És hogy milyen változást? Ez a változás lehet akár egy apró dolog is, nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Tehát veszek magamnak valami kis apróságot. Persze nyilvánvaló, hogy ha éppen kirúgtak, akkor nincs túl sok pénze az embernek vásárolgatni, elkezdünk spórolni, vagy a tartalékokat felhasználni egészen a következő munkáig, esetleg ideiglenesen elvállalunk valami mást, de attól függetlenül hosszú távra is kell gondolni. Elmesélem az én történetem.

Még a feleségem ajánlotta, mikor kirúgtak, hogy vegyek egy új táskát magamnak. Egy férfi oldaltáskát. És direkt így mondta, hogy én vegyem meg magamnak, ne ő, mondván ez az én ajándékom saját magamnak, mert megérdemlem. Szerinte el kell hinnem, hogy én ezt megérdemlem, és vissza kell adnom a bizalmat saját magamnak, hiszen ilyenkor előfordulhat, hogy már nem bízok abba, hogy jól csinálom azt, amit csinálok. Ez kissé zavaros lehet így leírva, de a feleségem olyan jól elmagyarázta, hogy rájöttem, igaza van. Talán a következő állásinterjúnál is sokkal magabiztosabb lennék egy ilyen táskával. Végigjártam a boltokat, de nem találtam olyat, ami megfelelő lenne nekem.

Aztán a feleségem mutatott egy weboldalt. Ezelőtt még sosem rendeltem semmit se interneten keresztül, de ő merészen ajánlotta, hogy próbáljam meg, ez is egy új dolog, amit ki kell próbálni, azonkívül tényleg nincs miért aggódnom, mivel ő régóta rendel onnan, és ez egy megbízható kereskedés. Hát rendben, bár kicsit kételkedtem. Aztán megnyitottuk az oldalt, és rengeteg stílusos és modern férfi oldaltáskát találtam. Kategóriák szerint voltak elrendezve, azonkívül nagy választék tárult elém. Jó sok ideig elbogarásztunk a táskák között. Többségük minőségi bőrből készült, és nagyon praktikusnak tűntek a képek szerint.

Előzőleg sosem gondoltam volna hogy én egyszer is férfi oldaltáskát fogok venni, viszont ezek a típusok tényleg tetszettek, és al is tudtam képzelni magamon. Végül kiválasztottam egyet, a Blazek&Anni fekete selyemfényű bőr aktatáska tetszett meg, mivel a fekete mindenhez illik, és a sok rekesz miatt praktikusnak tűnt, valamint jó minőségű marha bőrből készült. Két rekeszes, cipzáras és szabályozható a vállpántja. Ráadásul Pécsett készítették. Ezen információkat a teljes körű leírásból tudom. A szállítás ingyenes volt, és a feleségem megnyugtatott, hogy ne aggódjak, mert ha élőbe mégse tetszene a táska, akkor a csomagcsere program keretében kicserélhetem egy másikra. Ez megnyugtatott, így meg is rendeltük.

Pár nap múlva kiszállították, és meglepetésemre a táska ugyan olyan jól nézett ki élőben is, mint a képeken. Ezen csak azért lepődtem meg, mert az interneten keresztül rendelt termékeknél előfordul, hogy nem teljesen úgy néz ki, a fények stb. miatt. De a feleségem mondta, hogy ez itt nem szokott előfordulni.

Ezt követően pedig megírtuk az önéletrajzomat, amire hamarosan visszajeleztek, és behívtak interjúra.

Az interjúra a vadiúj táskámat vittem. Kicsit furcsa volt, mivel régóta nem voltam állásinterjún, de azt kell, hogy mondjam, hogy minden simán ment. Magabiztos voltam és energikus. A munkaajánló meg is dicsérte a táskámat az állásinterjú végén, és azt is megkérdezte, hogy hol vettem. Én leírtam egy cetlire a honlap nevét.

Ki nem találjátok, de felvettek! Azóta ez a szerencsehozó táskám!